A Madách Filmklub tavaszi programjának záró filmje a:
„ Bíborsivatag ” Gregory Peck főszereplésével H.E.Bates nagysikerű regénye alapján.
A vetítés ideje: 2010. június 6-án (vasárnap) 16 óra a Polgárok Házában ( Üllői út 517.)
A filmvetítések ingyen látogathatók!
Gondolatok a filmhez:
A film az író háborús regénytrilógiája egyikének megfilmesítése. „A jó széllel francia partra” (1944), a „ Bíbor sivatag” (1947) és „ A jacaranda-fa” (1949) voltaképpen ugyanazt a témát dolgozza fel. Mindhárom a helytállás regénye, s a mondanivaló, amiért Bates háromszor is megírta a témát, alighanem: maga a hős. Háborús regényei alig néhány ember sorsában ábrázolják a kort, s a lelkekben, az érzésekben, az alapvető emberi kapcsolatokban és ezek változásaiban nem külső, hanem sokkal inkább belső történésekben beszél „A témáról”: a háborúról. A II. Világháború befejezése előtt járunk Burmában.
Önfeláldozás, a megtalált szerelem, bajtársiasság:
a filmet az Angol Filmakadémia
4 BAFTA-díjra jelölte
Főszerepben: Gregory Peck, Bernard Lee, Anthony Bushell, Maurice Denham és Peter Arne
Rendező: Robert Parrish
Szeretettel várunk minden régi és új klubtagot!
Kardos Gábor
Pásztor János
A Madách Filmklub tavaszi utolsó filmvetítése módot ad majd megemlékezni két jelentős sorsfordulónkról:
Elsősorban módot ad arra, hogy közösen emlékezzünk meg Nemzetünk egyik legfájóbb, történelmi következményeit tekintve talán legtragikusabb eseményéről, a 1920. június 4-i Trianoni tragédiáról. 90 éve annak, hogy egy messzi múlttal, gazdag hagyományokkal bíró, Európa megmaradása szempontjából is igen jelentős tetteket végrehajtó, rengeteg emberi és anyagi áldozatot vállaló nemzetet háttéralkuk, gazdasági és acsarkodó nemzetállami érdekek által vezérelve megfosztották addigi dinamikus fejlődésének folytatásától, területi egységétől, máig ható módon gátolva ezzel egész Közép-Európa egészséges, közösségi érdekek mentén történő fejlődését.
A magyarság óriási kreativitásról tanúságot téve, minden „előzetes” érdek ellenére, fokozatosan megerősödve ezen a nagy traumán még képes volt átjutni a túlsó partra. A második világégés világpolitikai paktumainak eredményeképpen, a párizsi békeszerződés értelmében, a szovjet megszállási övezet érdekszférájának átengedve, a nemzet további sorsa azonban már véglegesnek látszott.
1956, mint fáklya még jelezte, hogy, Márai szavaival, egy nép kiáltott, hogy „Elég volt”, de a „történelem” ment tovább…..
1990-ben a nemzet egészen különleges lehetőséget kapott a történelemtől, de a nemzeti érdekek érvényesítése, az önmagunkra találás, a kárpát-medencei magyarság egymásra találásának eufóriája elmaradt. Igen fájó és ki kell mondanunk, a folyamatok nem érdekeink mentén, nem az összmagyarság érdekeinek szolgálatában zajlottak. Sok őszinte és rövidebb ciklusokban felcsillanni látszó reményteljes év után az elmúlt nyolc év dicstelen, érdemtelen, néhol szándékos kormányzati tevékenysége megmutatta, csak új összefogással leszünk képesek átjutni végre a túlsó partra.
Másodsorban viszont módot ad arra is, hogy őszinte örömmel gondoljunk a 2010. évi országgyűlési választások eredményeire, amelyek az elvégzett óriási, erőket egységesítő munka eredményeként viszont lehetőséget adnak végre a valódi, nemzeti érdekeket figyelmező változásokra.
Két időpont, 2010. április 11. és 2010. április 25. között Történelmet írtunk!!!
Ez egy gyönyörű kegyelmi állapot, mely mindannyiunk érdeme, akik hittünk benne, tettünk érte és azoké is, akik „egyszerűen” csak átgondolva saját és gyerekeik, unokáik jövőjét elmentek szavazni.
Új Hazát, Nemzet kezdhetünk építeni, közösen!
Köszönet Mindenkinek!
