A Madách Filmklub tavaszi programjának következő állomásaként vetítésre kerül Jelenczki István filmje, a „Háború a Nemzet ellen I-IV.” első két része, mely döbbenetes kordokumentum.
vetítés:
2010. március 28-án (vasárnap) 16 óra Polgárok Háza Bp. XVIII. ker. Üllői út 517.
A filmvetítések ingyen látogathatók!
A film rövid felvezetése:
Háború a Nemzet ellen I-II. rész !!!
Mi történt velünk az elmúlt 20-25 évben?
„ Egy televíziós beszélgetős műsorban elemezték a film részleteit, és szakértő közgazdászok (Bogár László és társai) elmondták, hogy Magyarország tudatos tönkretétele zajlott az elmúlt húsz esztendőben. Mindent átjátszottak a hatalom aktuális birtokosai a nemzetközi tőkének, illetve egy jelentős részét fillérekért magukévá tették. Egy nagyjából helytálló felmérés szerint harmincezer milliárd forint értékű nemzeti vagyon tűnt el, és az ország a felvett hiteleket huszonhétszeresen fizette vissza. Az ország és a lakosság eladósodása mára elérte a kritikus szintet.
Magyarországon még mindig az 1949. évi 20-as törvény az Alkotmány. Igaz, a rendszerváltozás idején toldozták-foltozták, de a gyökér az maradt!
Világbanki közreműködéssel folyt le a nagy privatizáció. Elkótyavetyélték a cukorgyárakat, az élelmiszer-feldolgozókat (főleg a növényolaj feldolgozók elvesztése okozott nagy erkölcsi és anyagi kárt), a gáz- és a villamos áram szolgáltatást, és minden jelentős bevételt termelő ágazatot eladtak az ország aktuális „vezetői”. Trükkök százait, ezreit alkalmazzák Magyarország ellen az új „tulajdonosok”, a megszállók.
A magyar alkotmány lehetővé tette a foltozgatást követően, hogy egy bűnszövetkezet kifossza az országot. Ráadásul még azt is el kell szenvednie a magyar népnek, hogy azt hazudják neki, hogy ő milyen jól járt. A húsz év alatt az állampolgárok légüres térbe kerültek. Maguknak kreálták a törvényeket a hatalom bitorlói, és most előjönnek azzal, hogy elévült a tolvajlásuk!
Ilyen alapon elévülhet-e a lopás? Visszafelé kaput kell nyitni, és meg kell vizsgálni, hogy ez a kifosztás valóban törvényes volt-e? Nem volt az! A többi volt szocialista ország új alkotmányt hozott létre, mellyel megakadályozta, hogy az oligarchia helyzetbe kerüljön. Magyarország szovjet megszállás alatt volt, amikor a szétrablás elkezdődött! Az 1949-es alkotmány és az 1989-90-es foltozgatása tehát törvénytelen, mert annak megalkotására megszállt országban került sor!
Sajnos jelenleg Magyarország kilóg a sorból, mert az uniós forrásait nem a kicsiknek adja az állam, hanem a multiknak! Ezen azonnal változtatni kell. Pénz kell a helyi üzemekre, aminek nagy akadálya lehet, hogy nincs magyar tulajdonú bank! Minden országnak van saját tulajdonú bankja, csak nekünk nincs! Ez a helyzet megfojtja a magyar gazdaságot.
Milyen lehetőségei vannak az új hatalomnak, ami reményeink szerint 2010-ben munkába állhat? A 2010-es választásokat követően nagyon gyors intézkedéseket kell tenni, mert ha a mai felfogás szerint működnénk tovább, minden pénzünk kimenne az országból. A román államfő és a többi volt kommunista állam vezetői szembe mernek szállni a Világbankkal, mi állandóan lapítunk, és elfogadjuk, hogy a Világbank és társai packázzanak velünk! Mert már úgy megszoktuk! Az új kormány nem lehet megalázkodó! Mindent el kell követni azért, hogy legyen végre felfelé vezető út Magyarország előtt! A lengyel föld nem eladó! Kimondták a lengyelek az uniós előcsatlakozás során. Mivel 2011-től a magyar termőföld szabad áru lesz, fékeket kell beépíteni, mert akié a föld, azé az ország!
Magyarországon az állampolgárokat tudatlanságban tartják. A magyar privatizáció manipulált volt, amit több magyar állampolgár szeretett volna bíróság előtt bebizonyítani, de el kellett szenvednie azt a tényt, hogy a saját hazájában a „magyar” bíróság nem az ő javára ítél. Minden vagyonunkat manipulációval, a befolyásos árulók lefizetésével szerezték meg, ami nem lehet törvényes!
A nemzeti vagyon szétrablása miatt a világgazdasági válság Magyarországot sokkal érzékenyebben érinti, mint a többi országot. A megszorításokkal óriási nyomorba került a magyar lakosság többsége, ami már eléri a robbanásveszélyes fokozatot. Erre utaló előjelek már bőven tapasztalhatók főleg ott, ahol a segélyhez szoktatott kisebbség lassan többségbe kerül! Ezt azonban a hatalom nem hajlandó észrevenni, a saját felelősségét igyekszik a többségi társadalomra ráhúzni, amit az most már nem fog tudni elviselni, hiszen már nincs hova hátrálnia! „
Engedjen meg itt a kedves blog olvasó, régi és új klubtag egy rövidebb-hosszabb személyes gondolatsort:
Az I-II. része megrázó. Különösen akkor, ha ennek a korszaknak személyes átélői voltunk, többed magammal figyelői, nyomon követői, olykor, lehetőségeinkhez mértem aktív bírálói is, ki-ki helyzetének lehetősége szerint. És a folyamatok a szemünk láttára zajlottak le szemérmetlenül.
Nem véletlenül választottam kísérő alcímnek a „Mi történt velünk az elmúlt 20-25 évben? kérdőjeles mondatot. Az egész velünk tovarohant 20 év nem 20 év volt, mert a benne zajló folyamatok gyökerei 100-200 évre is visszanyúlnak. Újkori történelmünk évtizedeiben ezek részben a nép-nemzeti, illetve urbánus, korábbi időszakokban a Nemzet és az osztrák-magyar monarchia, még korábban a reformkor, illetve az osztrák császárság között feszült ellentétek, történelmi utak kimondott, ki nem mondott, megvalósult és megvalósíthatatlan álmok felé vihetik gondolatainkat.
Régi dolgaink vannak nekünk, régi elintézetlen dolgaink, amelyek sok tekintetben még ma sem jutottak a Nemzet érdekét szolgáló nyugvópontra. A mohács utáni nemzedékek hihetetlen szívóssággal, az ellentétek megléte mellett persze, de megtartották a lángot. Nélkülük nem indulhatott volna el Nemzetünk a reformkor nagy álmai felé.
Valahol el kell tehát indulnom. Mondjuk induljunk el a dél-vidéki Nagyszentmiklósról. 1799. július 3-án itt találták meg egy rác gazda szőlő melletti árkában a világhíres nagyszentmiklósi aranylelet 23 rovásírásos csodálatos darabját. Hun-avar-magyar kontinuitásunk nagyszerű emlékei a bécsi Kunsthistorisches Museum-ba kerültek, ott láthatók mai Bécs egyik leghíresebb műtárgyi között számon tartva.
Szerencsésebb nemzetek napjainkban büszkék nemzeti ereklyéikre, történelmi örökségükre. Nálunk hosszú évszázadokig a végállomás többnyire Bécs volt, a hazai mecénások gazdag gyűjtési ellenére, amelyet viszont azután a XX. század második felének vakpolitikai „buzgósága” többnyire elherdált, mint idejét múlt történelmi emlékeket.
1799-ben a Bécs-ben tartózkodó Széchenyi Ferenc gróf is láthatta mindezt, mint ahogy láthatta 1791-ben, hogy a Sáros megyei vandál fejedelmi kincslelet Bécsbe vándorolt, de ide jutott 1797-ben a Szilágysomlyó-i gepida királyi kincslelet is. Gróf Széchenyi Ferenc 1802. november 25-én könyveinek és érmeinek felajánlásával alapító okiratba foglaltatta a Nemzeti Múzeum létrejöttét. Nemzetünk értékei maradjanak honi földön. Elkezdődött a nemzeti újjászületés. Fia, Széchenyi István gróf 1825-ben, a pozsonyi reformországgyűlésben a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására tett felajánlásával megalakulhatott a magyar tudomány fellegvára. Tényleg elkezdődött a Nemzet felemelkedése.
Ezt már az idegen segítséggel levert 48-49-es szabadságharc bukása is csak átmenetileg tudta megállítani, majd a „boldog békeidők” dolgos, végre, saját kézbe vette nemzetépítése következett a Kárpát-medence minden polgára épülésére. A Felvidéktől Fiuméig, Brassótól Kismartonig, Késmárktól Temesvárig ma is gyönyörködhetünk államalkotó magyarságunk és nemzetiségeink alkotókedvének tárgyi, szellemi, kulturális hagyatékában és lehetünk büszkék megteremtett gazdasági erőnkre.
De a megmozdult erők, hol Trianonban, hol a Párizs környéki békék formájában, hol 1945-48 alatti hihetetlen erejű újjáépítés utáni nagy kelet-európai ideológiai próbálkozás katonai megszállás melletti zivataros évtizedeiben eltérítették ezt az eredményesen ívelő közép-európai pályát.
Van mit kibeszélnünk hát, van mit feltárni és a Nemzet kollektív emlékezete elé tárni.
Mert szakmailag 1990 sem 1990-ben kezdődött. Az 1988-as adótörvények már új irányt mutattak. Ezek kidolgozásához pedig évek kellettek ezt megelőzően. És „ideiglenesen” még itt állomásozott a szovjet ármádia is. Sietős világ járt akkoriban. „Rendezni” kellett előre a folyamatokat. De népünk sikeresen kerülte ki 1990-ben a neki szánt útirányt. Akkor is így van ez, ha ma már jól látszanak a személyek, a korábban rejtetten tartott összefüggések, kapcsolatok. Nem arra a pályára álltunk, amelyre irányították volna Nemzetünket. És 1998-2002 végképp megmutatta, hogy végre megtaláltuk önmagunkat. A nagy törés után, 2010-ben végre ismét ráléphetünk saját utunkra.
Szeretettel várunk minden régi és új klubtagot!
Kardos Gábor
Pásztor János
