Ughy Attila fideszes képviselő ünnepi beszéde - 2010.március 14.

"Nem szeretnék olyan korszakban élni, ahol gyerekeink csak azért tartják fontosnak nemzeti ünnepünket, mert az tanítási szünetet jelent.

Ünnepelni jó. Jó, mert biztonságot ad az embernek, a közösségnek, a hazának. Kijelöli a kapaszkodókat, időben, térben.
Visszanyúlni a gyökerekhez, ünnepelni azokat, akik miatt most itt vagyunk – ez tiszta és felemelő érzés.
De legyünk őszinték magunkhoz... Ünnepelni azért is jó, mert az ember kicsit hátradőlhet: no, voltak olyanok, akik megtették azt, amit én már nem biztos, hogy megtettem volna – a kollektív lelkiismeret elfedi az egyénét.
Az emlékezésben és ünneplésben könnyen előkerülnek azok a kérdések: mi lett volna, ha én is Pesten vagyok azon az esős délutánon? Vajon csatlakoztam volna a Táncsicsot kiszabadítókhoz? Vajon én is énekelem a Nemzeti Dal refrénjét a Nemzeti Múzeum előtt? Vajon egyetlen szuronyos puskával én is felveszem a küzdelmet az osztrák katonákkal? Talán igen, talán nem... Egy biztos: ők megtették, mi viszont – hol elhamarkodottan, hol bátran és elkötelezetten – rávágjuk a saját válaszunkat.
De tényleg kevés minden szó, amikor a tetteknek kell beszélniük.
Ezért vagyok különösen büszke arra, hogy itt, ebben a sokat nyomorgatott kerületben egy olyan férfi is áll köztünk, aki – amikor eljött az ideje – kiállt az igaz mellett, aki minden rettegés és elrettentés ellenére vezéralakja volt egy forradalomnak.
Tőkés László másfélszáz év után is pontosan tudta azt, amit Petőfiék, Vasváriék tudtak: az igaznak győznie kell a hamis felett, és az igaznak minden szívet, bátorságot fel kell ajánlani, hogy győzhessen.
Ha van ember, aki tudja, mit érezhetett Petőfi a Múzeumkertben, akkor Tőkés László tudja.

A sors kegyeltjei vagyunk, hogy a legszebb magyar ünnep egybeesik a természet legszebb ünnepével. Akkor, amikor a szabadságot, az önzetlenséget, a hitet, a harcot, a bátor kiállást ünnepeljük, akkor ünnepli a természet saját megújulását is.
A tavasz a természet forradalma a sötétség, a hidegség, a bezártság ellen.
Egy nemzet forradalma mindig a sötétség, a hidegség és a bezártság, az elnyomás ellen szól.
Ezért vagyunk itt.
És azért is, hogy mindenkit figyelmeztessünk: a tavasz, március 15-e az idén nemcsak önönmagáért kiált. Hanem azért is, hogy alig egy hónap múlva, mi így mindannyian, és azok, akiknek a kezeit megfogjuk, a változásért álljanak ki.
Csak együtt fog menni.
Ahogy forradalmat sem egy ember csinál, ahogy tavaszt sem egy fecske hoz, úgy a változást sem tudja egy ember véghezvinni.
Ahhoz sok ember kell, ahhoz közös akarat.
Ahogy szétnézek, ahogy olvasom és számolom: sokan vagyunk.
Sokkal többen, mint valaha is voltunk.
Ahogy érzem a mindennapokban, a közös akaratot sem tudja semmi kétségbevonni: ebben az országban minden a változásért kiált. Tudjuk, hogy ez így nem mehet tovább. Azt is tudjuk, hogy merre kell tovább menni. Mégsem legyőzni, megdönteni, eltiporni akarjuk a hatalmon lévőket, hanem Klauzál Gábortól kölcsönzött szavakkal: „jobb elvek által kiszorítani” őket!
A cél az, hogy igazságosabb, méltányosabb, életet éljünk.
A változáshoz megvannak az eszközeink.
Sok szempárral látjuk a világot, de a világ ugyanolyan.
Ugyanazt látja Ön és Ön és én is, és ezen akar változtatni Ön és Ön, és én is...

Ma csak azt halljuk, hogy sokfélék vagyunk, de hogy mire lelkesülhetnénk együtt, arról csak keveset. Pedig a közös hitet nem zártuk múzeumi tárlókba, nem temettük el és Kossuth Lajossal szólva: most tényleg Velünk van az Isten és az igazság! Hát akkor barátaim ebben a megnyomorgatott kerületében Budapestnek is: .... itt az Idő.....Most, vagy soha!"