Képzeljék el, úgy döntöttem, hogy aktivistaként csatlakozom a Fidesz Havanna-lakótelepi csapatához. Korábban el se tudtam volna képzelni, hogy ilyesmire vállalkozom, a mi családunkban sosem volt közszereplő, leszámítva nagybátyámat, aki egy időben a Magyar Posta reklámarcaként dolgozott, csatolok is róla egy képet.
Jut eszembe, még be sem mutatkoztam. Holló vagyok, de a barátaim csak Hollócskának hívnak. Mint mondottam, nem sok közöm volt eddig a közélethez, elvégre egy politizáló holló mégiscsak furcsán hat.
Az igazat megvallva én most sem politizálok úgy igazán, de az ősszel tudomásomra jutott, hogy a havannai fideszes fiúk aláírásokat kezdtek gyűjteni azért, hogy legyen posta a lakótelepen. Ez az ötlet az én szívecskémnek igen jól esett, hiszen mondtam már, holló vagyok, így már csak a családi vonatkozások miatt is fontos a posta ügye.
Szóval a posta ügyének nagyon örültem, ezért jelentkeztem aktivistának. Nem bántam meg elhatározásomat, mert azt tapasztaltam, hogy jó cél mellett álltam ki, hiszen a posta minden lakótelepinek fontos, nagyon sokan írták alá az aláírásgyűjtő-íveket, olyan sokan, hogy addig én el se tudok számolni, mert még csak kis holló vagyok.
Minden szombaton már hajnaltól kint vagyok a lakótelepi piacon a fideszes fiúkkal, készült is rólunk egy kép, most megmutatom.

Nagyon kedvelem őket, mindenkihez van egy-két jó szavuk, mindig mosolygósak. Nagyon kitartóak, bármilyen rossz is legyen az idő, mindig kint vannak a szombati piacon, mert hisznek abban, hogy a posta fontos és jó ügy.
Persze általában nem egyedül vagyunk a piacon, szokott ott lenni egy másik stand is. Azok, akik a másik standnál vannak, már nem annyira fiatalosak, és még kevésbé mosolygósak. Azt mondják, hogy a fideszesek el akarják venni az idősek nyugdíját, és képzeljék el, elkezdtek ez ellen aláírást gyűjteni. Szerintem elég nagy butaság, amit mondanak, mert én még sosem láttam arra utaló jeleket, hogy a fideszes fiúk bárkinek a nyugdíjára pályáztak volna, nem akarnak ők elvenni semmit. Sőt, épp ellenkezőleg: a múltkor még ajándékot is osztogattak: finom narancsot. Hollómama mesélte, hogy amikor a rendszerváltás utáni első parlamenti ülésre került sor, a fideszesek akkor is narancsot osztogattak a Parlamentben, minden öreg szocialista kapott az asztalára egyet, hollómama azt mondta, amíg él, sosem fogja elfelejteni milyen arcot vágott a Horn Gyuszi, amikor az Ungár Klárika tett elé egy szép nagy narancsot.
Egy kicsit elkalandoztam, bocsánat. Szóval, aktivista lettem, és amíg a fideszes fiúk ilyen jó célokért állnak ki, mint a posta, addig számíthatnak is rám. Remélem, segítségükre lehetek a jövőben is, ha mással nem, azzal biztosan, hogy mindig elmesélem majd, mi minden történik velünk a következő hetekben.