Az Országgyűlés június 9-i ülésnapján napirend előtt szólalt fel a Parlamentben Dr. Mester László szocialista országgyűlési képviselő, kerületünk polgármestere „Gyereknap apropója” címmel.
A felszólalás során a polgármester azt a kérdést boncolgatta, hogy a gyermeknap valóban a gyermekeknek, a gyermekekről szól-e, továbbá kitért arra is, mennyire fontos, hogy a gyermekeknek a felnőttek szép példát mutassanak.
Olyan emelkedett, olyan magasztos parlamenti felszólalás volt, hogy a válaszadásra illetékes Korózs Lajos szociális és munkaügyi államtitkár szinte könnyekig hatódva így felelt: „A középkorban volt egy közmondás, ez úgy hangzott, hogy Bakfark után lantot fogni. Bakfark Bálint korának legnagyobb lantművésze volt, és olyan magas színvonalon művelte ezt a szakmát, hogy utána szégyen volt bárkinek hangszert venni a kezébe. Hát, Mester doktor után, ékesszólása után most már magamra vagyok kíváncsi, hogy mit fogok tudni mondani ezek után, ahol Ady Endre-idézetekkel, Juhász Gyula-idézetekkel tarkította a beszédét. Azon túlmenően, hogy magasztos volt, borzasztóan megható is, számomra legalábbis."
Megvan annak a diszkrét bája, ahogy a Parlament ódon falai között két szocialista államférfi elvarázsolja egymást, egyikőjük ékesszólásával, másikjuk gáláns bókjaival hívja fel magára a másik figyelmét. De fordítsuk is el szemérmesen tekintetünket a T. Házban egymásnak udvarolgató szocialista politikusférfiakról. Vizsgáljuk meg inkább azt, hogy Mester László „borzasztóan megható” felszólalásának erkölcsi mondanivalója hogyan s miképp viszonyul személyes példaadásához.
Abban nem lehet nem igazat adni a szocialista polgármesternek, hogy a gyermeki lélek tisztaságát a felnőtteknek megvédeni kötelessége. Fontos, milyen példát mutatunk a következő generációknak, milyen értékeket adunk át a jövő felnőttjeinek.
Azonban némiképp ambivalens megítélés alá kell esnie annak, aki szavakban ugyan kiáll a gyermekek ügye mellett, képviselői munkája során azonban ott akadályozza azok testi-lelki fejlődését, ahol csak tudja.
Ha bennünket nem varázsoltak el annyira Mester László szavai, mint Korózs Lajos szociális és munkaügyi államtitkárt, akkor eszünkbe jut, hogy pár héttel ezelőtt kerületünk szocialista polgármestere minden lelkiismereti skrupulus nélkül megszavazta a Bajnai-kormány családellenes megszorító intézkedéseit.
Az átalakítások eredményeképpen 2010-ben nem emelkedik a családi pótlék összege, pedig az már eddig is nevetségesen alacsony, egy gyermek esetében 12.200 forint, háromgyermekes családok esetében pedig gyermekenként mindössze 16 ezer forint volt havonta. A nyugdíjminimum összegével, azaz 28.500 forinttal azonos értékű gyest az eddigi három év helyett csak két esztendőn át folyósítják, mindemellett szigorodnak a gyermekágyi segély igénybevételének feltételei is. A szocialista-liberális kormányzat 7 éve tartó regnálása során bekövetkező szociális válság tehát nyilvánvalóan tovább fog súlyosbodni a családtámogatások megnyirbálása nyomán, hiszen a családok már eddig is erőn felüli anyagi terheket viseltek.
„Vége a gyereknapnak, mondjuk, vagy mondtuk már a lezajlott programok után, és mondjuk sokszor év közben, mondjuk ridegen.” – fogalmazott kerületünk szocialista polgármestere napirend előtti felszólalásában. Mester László – kinek neve mellé ezentúl bátran odailleszthetjük az „ékesszóló”-t, mint állandó eposzi jelzőt – azáltal, hogy szocialista képviselőtársaival együtt támogatta a családokat sújtó megszorító-csomagot, valójában azt üzente: vége a gyereknapnak. Negédes gyermekbarátsága csak póz és máz, üres manír, dagályos hordószónoki attitűd, amellyel a gyermekeket nevelő családokat aligha tudja becsapni – legfeljebb Korózs Lajos államtitkár urat.