Pazarlás válság idején
A Közép-magyarországi Operatív Program (KMOP) keretében egy több mint egymilliárd forintos végösszegű beruházás valósul meg a kerületben, javarészt Európai Uniós forrásból finanszírozva. Ennek az összegnek a nagyságát érzékelendő: amennyiben a pályázati pénzt a Havanna-lakótelep lakossága között osztanánk szét – kerekítve 16.000 főnyi állandó népességgel számolva – akkor fejenként több mint egyhavi minimálbér, nagyjából 80.000 forint jutna minden egyes lakótelepi lakosra!
Nézzük meg hát tételesen, mire is költi az önkormányzat MSZP-SZDSZ-es vezetése ezt a valóban nagy mennyiségű Európai Uniós forrást!
Nagyjából hatvanmillió forintot kívánnak költeni a „Kondor Béla sétány megújítása és élettel megtöltése” elnevezésű projektre. Ezek szerint a sétány eddig méltó forgatási helyszíne lehetett volna a „Holtak hajnala” c. filmnek, mert csak hazajáró lelkek vagy a szocializmus kísértete lépegetett eddig a díszburkolaton. (Merthogy a sétányon díszburkolat található, nem is olyan régen újították fel, igaz, nem a legkitűnőbb minőségben, mert a burkolat néhol olyan göcsörtös, és annyira stabil, mintha a Szahara homokdűnéire hajazó alapokra építették volna.)
A lakótelepiek – ha kell nekik, ha nem – kapnak biciklitárolókat több mint kétmillió forintért, az Agapé gyülekezet is kap hatmillió forintot, amelyből 900.000-et áll az önkormányzat. Érdemes elgondolkodnunk, vajon miért szelektál a balliberális városvezetésű önkormányzat a Havanna-lakótelepi egyházközségek között olyan módon, hogy csak az Agapé gyülekezetnek jut a pályázati pénzből, a római katolikus plébánia vagy az unitárius egyházközség egy árva forintot sem kap.
A Havanna-lakótelepi lakók kapnak még térzenét tízmillió forintért, szemétszedő-versenyt több mint ötmillió forintért, felújított előkerteket közel nyolcvanmillió forintért. S mindemellett még olyan szellemes elnevezésű beruházások is megvalósulnak, mint zöldterület felszabadítása (tízmillió forint), kamasz-felnőtt játszótér (húszmillió forint), családi játszóház (közel hetven millió forint), lépcsőházak közösségi funkcióra való átalakítása (húszmillió forint), valamint a ki tudja milyen rendezvényeket takaró „nyárfelező programok” (ötmillió forint). Ráadásul tízmillió forintért még kéthetes sátoros rendezvénysorozat is megvalósul, s ne lepődjünk meg, ha ez valójában közpénzből finanszírozott MSZP-kampányrendezvény lesz.
Összességében elmondható, hogy pályázati pénz ilyetén való elosztásában súlyos aránytévesztés érhető tetten, hiszen a fent említett illetve a fentiekhez nagymértékben hasonló beruházásokra, rendezvényekre költik el a rendelkezésre álló pályázati pénz több, mint felét. Így nem csoda, hogy mindössze három társasház külső hőszigetelése fog megvalósulni a KMOP pályázat keretében – igaz, ezzel a beruházással sem lesznek megoldottnak tekinthetők azok energiagazdálkodási problémái.
A került MSZP-SZDSZ-es vezetésének a viselkedése olyan, mint a Csudapest c. filmben a vasárnapi apukáé, aki vendéglőbe viszi gyermekét, hogy banánt vásároljon számára. A gyermek azonban annak ellenére, hogy az egzotikus gyümölcsök a gulyáskommunizmus idején ritkaságszámba mentek, nem örül a banánnak, nem ízlik neki, sőt mi több, inkább almát kér.
Mi is inkább almát kérünk a banán helyett. Látványos, de semmire sem jó kampányberuházások helyett megoldást valódi problémáinkra. Olyan célokra kellene lehetne fordítani ezt a hatalmas összeget, amelyek érdemben változtatnának, könnyítenek a lakótelepiek mindennapjain. Mert ma az itt élők legfőbb problémája az, hogy a lakásfenntartásra fordítandó kiadások folyamatosan nőnek, hogy egyre többen csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak kijönni a hó végén tisztességes munkával szerzett jövedelmükből illetve nyugdíjukból, hogy a hitelt felvevők havi törlesztő-részletei az egekbe szöknek a forintválság miatt.
A balliberális önkormányzatnak a jelek szerint sikerül anélkül eltapsikolnia ezt az irgalmatlanul nagy pályázati pénzt, hogy a Havanna-lakótelepen élő több tízezer ember mindennapi gondjain érdemben enyhíteni tudna.
Chladek Tibor