„Elöljáróban, talán szokatlan kérés, szeretnék egy kicsivel több sort kapni a web-oldal szerkesztőitől, mint egy „sima” cikk esetében talán ildomos lenne. Az alkalom indokolja kérésemet.
Engedje meg a kedves olvasó, hogy megosszuk Vele örömünket.
Öt éves lett a Madách Filmklub, ötödik éve, hogy a XVIII. kerületi Polgárok Házában otthonra találtunk.
Egyetértettünk akkoriban abban sokan, hogy megpróbáljuk visszahozni a „Mozizás” közös élményét, az individualizálódó világgal szemben egy régi közösségi létforma világát. Köszönet a lehetőségért. Ma is igaz az akkor még csak cél, hogy biztosan lesz rá igény, hogy megéri az a sok szervezés, amely várhatóan ránk vár. Igen, megérte.
Bár a körülöttünk zajló társadalmi- gazdasági folyamatok, a szűkebb és tágabb környezetünk jól érzékelhető nehézségei mindannyiunk számára kemény próbatételt jelentenek, önmagunkért mégis meg kell tudni állni egy percre. Meg kell tudni állni, hogy feltöltődjünk, hogy képesek legyünk közösen eltölteni néhány közös órát, hogy erőt meríthessünk a következő napokban megtenni indokolt lépéseinkhez.
Nagyon jó alkalom erre az immár közel 5 éve megálmodott Madách Filmklub mozizásai közben közösen eltöltött pár óra. Úgymond a filmezés, a mozizás, vagy akár a fényképezés iránti régi szeretetem mondatta azt velem egykor, hogy a nincsből, (kerületünkben és szűkebb környezetünkben mindenütt felszámolásra kerültek a régi kedves filmszínházak) baráti és családi segítséggel, hogy igen, nálunk is meg lehet csinálni, ami például Budán működőképesnek mutatkozott.
Ma sem bántam meg, hogy akkor belevágtam 2005. tavaszán.
Olyan filmek vannak már mögöttünk, mint a Trianon, az Emberek a havason, a Casablanca, a Bánk bán, A profi, a Gázláng, a Passió, az Adjátok vissza a hegyeimet, a Jane Eyre, az El Camino – Az Út, vagy legutóbb a A Szív hídjai. Még idén tavasszal vetítésre kerül a Kurultaj 2008 – Az új szövetség, a Tibetben A Lélek és az Égi Élő Igazság. A csodálatos színészvilágról, a zeneszerzőkről, vagy az operatőri munkáról már nem is beszélnék. Mind a filmművészet kiemelkedő alkotásai, vagy történelmünk csodálatos világának egy-egy fontos részletéről mesélnek.
Volt persze, amikor az elképzelt igények szerinti film vetítésekor „kevesen” voltunk, nem sikerült „eltalálni” a témát, amely ebben az elfoglalt, rohanó világban a mégoly lelkes filmklub járókat is behozta volna a Polgárok Házában. Tanulni mindig lehet, de elkeseredni, feladni…. , ez nem az én világom.
Tehát továbbra is szeretettel várjuk - 2008-tól Pásztor János barátom is bekapcsolódott a szervezésbe - barátainkat, azokat is, akik eddig is hűek voltak és azokat is, akik majd csak ezután jönnek el hozzánk a meghirdetett vasárnapokon.
És természetesen várjuk észrevételeiket, javaslataikat.
Kardos Gábor
és
Pásztor János
És két rövid értékelés, amely ezeken a hasábokon immár eljuthat olvasóinkhoz. Akkoriban, nagy sajnálatomra, kimaradtak a Városképből. Pedig nagyon jól éreztük magunkat, szép estéket örökítettek meg ezek a sorok.
„Polgárok Háza 2008. április 20.
Madách Filmklub: „Adjátok vissza a hegyeimet!”
Wass Albert
Jó volt együtt, baráti közösségben – itthon, Pestszentlőrincen - is újból megnézni Koltay Gábor gyönyörű filmeposzát Wass Albertről.
A Madách Filmklub keretében szívünknek, történelem szeretetünknek oly kedves tájakat jártuk végig a XX. századi erdélyi magyar irodalom kimagasló személyiségének életútját bemutató film segítségével. A jellegzetesen trianoni sors sok szép, vagy fájóan mély küzdelmét, a családi történetek, a filmrészletek, a művekből áradó hazaszeretet és emberség tették igazzá.
Jó volt együtt, fiatalokkal és nagyszüleink korosztályával közösen, felvillantani emlékeket abból a múltból is, amikor az idősebb generációnak a mindennapok fájdalmát hozták a közel 90 évvel korábbi események. De hogy készültek ők a szívből várt változásokra (órákon, faragásokkal, hímzésekkel…) és hogy történt mindez a második nagy háború után, és mi történik napjainkban? A különbségek sajnos önmagukért beszélnek. A velünk élő mindennapi tanulságok azt jelzik, hogy sok munka vár még ránk és nem is kevés.
De jó volt együtt lenni ismét ezen az áprilisi vasárnap délutánon.
Kardos Gábor”
„Polgárok Háza 2008. november 16.
Madách Filmklub: „El Camino – Az Út”
Jó volt együtt, baráti közösségben – itthon, Pestszentlőrincen – együtt végigjárni
Tolvaly Ferenc gyönyörű filmeposzának nyomán az El Camino-t, az Útat.
„A Szent Jakab-út, gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak is nevezik, középkori zarándokút, mely Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Compostellába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűskagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek.
Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található.
A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi.”
Mindenkinek megvan a sajátos földi útja, végig kell járni. A családi, baráti közösség mindebben nagy segítségünkre lehet, de ehhez meg kell találni önmagunkat.
A filmvetítés végén a baráti beszélgetések most is sokat segítettek az előttünk álló sok lépés megtételéhez. Érezhetővé vált , hogy Őriszentpéter, Garamszentbenedek, Lőcse, Munkács, Csíksomlyón át a távoli Gelencéig, Nagybörzsönytől Máriapócsig, hogy a kárpát-medencei ezer egyszáz éves sorsközösség ma is megtartó energiát képes adni.
Kardos Gábor
Pásztor János „
