Elmúlt újabb egy év, eltelt a 2006-2010-es önkormányzati ciklus fele. A kerület szocialista-szabaddemokrata vezetéssel teljesítette ezt az időszakot. Sajnos azt kell hogy mondjuk, ahogy elmúlt a „világgazdaság pénzbősége”, az országos politikához hasonlóan nálunk is a látszatintézkedések, a tettek helyett a szavak kerültek túlsúlyba. Nézzünk erre néhány példát:

- Évről évre rengeteget beszélünk a kerület csapadékvíz-elvezetési problémáiról. Előrelépés nincs, mutogatunk a fővárosra, közben nem vettük észre, hogy a világ megváltozott: a csapadékvizet nem elvezetni kell, hanem megtartani. Ebben az irányban csak nagyon nehezen indultunk el, saját lehetőségeinket fel sem mértük.
- A kerület csatornafejlesztésének gondját a főváros levette a vállunkról. Ennek egyenes következménye, hogy azóta nem épült egy méter sem. Közben persze minden fórumon elhangzik, hogy minden a legnagyobb rendben van, a beruházás folyik. Talán a csatorna földallattiságánák a következménye, hogy ezzel a „folyással”sehol nem találkozunk.
- A múlt év elején hatalmas pénzeket költöttünk a lakosság meggyőzésére: ugyan értsék meg már végre, hogy a kerületet keresztülszelő autópálya az márpedig JÓ dolog. Találós kérdésem: az elmúlt fél évben ki hallott a külső-kerületi körútról? Mert, hogy pénz a megvalósításra akkor sem volt, amikor Önöket győzködték! Akkor miért is? Talán ennek a habverésnek lett az egyetlen eredménye, hogy a döntéshozók végre elgondolkodtak a Cséry-telepi beruházás teljes képtelenségén. A fórumokon megnyilvánuló teljes elutasítottság ill. a pénzhiány rákényszerítette őket, hogy változtassanak eddigi álláspontjukon.
- Ennek az időszaknak a másik nagyszerű szemfényvesztése volt a 42-es villamos meghosszabbításának ígérete, ami mára szintén a ködbe veszett . (Az 50-es villamos meghosszabbításának felmerült gondolatával együtt.) Azt hallottuk annak idején, hogy szinte már csak a tintának kell megszáradnia a papíron és már indul is. Hát nem indul. Erre sem lesz a belátható jövőben pénz.
- Hat éve tart a panelprogram. A kerületi költségvetés éves elfogadása után prominensek ki nem hagynák a büdzsé nagyszerűségét ecsetelve, hogy mennyit fogunk költeni a lakótelepeinkre. Mégis ez idáig a kerületben egyetlen panelház teljes felújítására sem került sor.
- Sokszor találkozunk azzal, hogy teljesen esélytelen pályázatokban szereplő célokat úgy adnak elő hónapokig, mintha már szinte meg is épült volna, csak kellő rosszindulattal nem vehető észre. Igaz, a Havana lakótelep városközpont szociális rehabilitációjára majd egy milliárdot nyertünk. Mire is? Az ország egyetlen lakótelepe, aminek minden szempontból jó központja van. Természetesen nem baj, ha ez még magasabb színvonalon áll rendelkezésre, csakhogy közben az emberek háza, lakása válik műszakilag és finanszírozhatóság szempontjából fenntarthatatlanná. A pályázatnak csak kisebb része foglalkozik ezzel, pedig - különösen most a világgazdasági válság küszöbén – ez a legégetőbb probléma.
Mindezt tetézte a vezetés azzal, hogy a déd- és ükunokáinkat is eladósította (az unokáink már eddig is el voltak) 3 milliárd forint kötvénykibocsátásával. Tette mindezt úgy, hogy az ellenzék kívánságát – határozzuk meg előre, együtt, mit lenne érdemes fejleszteni a kerületben, amiért megéri ennyire eladósodnunk – egyenesen képtelennek állították be. Felmerül a kérdés: nem a 2010-es kampányfinisre készülnek - ugyanúgy, mint országosan az IMF pénzéből -, hogy majd akkor tesznek „hangulatjavító intézkedéseket” a választók további megtévesztésére?
Sajnos a jövőre vonatkozóan sem lehetünk bizakodóak, mivel pénz még ennyire sem lesz, az emberek elkeseredettsége valószínűleg tovább nő az ország gazdasági helyzete miatt. Még az eddigieknél is nagyobb szükség lesz a bűvészmutatványokra, fenntartandó azt a látszatot, hogy a kerületben továbbra is jó irányba mennek a dolgok: „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve”.

Csomó Tamás

frakcióvezető, KDNP