Nagy öröm érte a kerület polgárait: levelet kaptak a polgármestertől. Igaz, nem díszes borítékba hajtogatott, illatos papírra írt színes levelet, ám bizonyára a kerület egyre növekvő adósságállománya miatt döntött úgy a szocialista – szabad demokrata városvezetés, hogy a polgármester újévi köszöntőlevelét költséghatékony módon szükségszerű kivitelezni. Ezzel együtt persze a fénymásolópapírra nyomtatott fekete-fehér levél, amely a legváltozatosabb térbeli alakzatokra összegyűrve került a postaládába, összességében kissé talán snassznak mondható, ám tudjuk, nem a külszín számít, hanem a belbecs.
A kivitelezéssel szemben a tartalom annál emelkedettebb. Mester László polgármester ugyanis olyan fennkölt témákról értekezik újévköszöntő soraiban, mint Pestszentlőrinc 100. illetve Pestszentimre 80. születésnapja, az elődök által kijelölt úton való járás, parkvárosi környezet építése hagyományos értékek mentén. Olyan sommás megállapításokat is papírra vetett a XVIII. kerület első embere, mint például azt, hogy „az új év izgalma a várakozásban és a reményteliségben rejlik”, továbbá hogy „Pestszentlőrinc és Pestszentimre mindig a nyugalom szigete volt (…) Lakói bizalommal tekintettek a jövőbe, mert maguk igyekeztek azt alakítani”.
A meghökkentően újszerű gondolatait frappánsan papírra vető polgármester levelének utolsó előtti bekezdése egyfajta drámai tetőpontként nő a nagyszerűen megkomponált, olvasói lelkét az egekig emelő, már-már szépírói erényeket megcsillogtató mű fölé. A hivatkozott rész így szól: „…a kampányok heve könnyen elvonja a figyelmet a valódi tennivalókról. Koncentráljunk tehát minden erőnkkel továbbra is kötelességünkre, tegyünk meg mindent közösen azért, hogy távol tartsuk a kerülettől az országos politika vagdalkozásait”.
Ez az a pont, ahol a nem kissé gyűrött levélkét kezében tartó olvasó szemeit elfutják a könnyek, és menten zsebkendőért szalad. A meghatottságtól halkan szipogva, orrát törölgetve arra gondolhat, milyen nagyszerű polgármestere is van az ő kerületének, hiszen hős cerberusként őrzi a városkaput, nehogy azon besettenkedhessen a békés városlakók közé a csúnya-csúnya országos politika megannyi rút vagdalkozása.
A hiba ott van ebben a gondolatmenetben, hogy Mester László nem hős cerberus, hanem maga a megtestesült országos politika. Elvégre a XVIII. kerület polgármestere egyben MSZP-s országgyűlési képviselő is, a szocialista párt parlamenti frakciójában pedig olyan nagyszerű emberekkel ül együtt, mint például Gyurcsány Ferenc vagy Lendvai Ildikó, akikről sokmindent el lehet mondani, de hogy országos politikusok helyett Mester Lászlóhoz hasonló kisszerű helyi potentátok lennének, az azért túlzás.
Mester László a Parlamentben az elmúlt évek során országos ügyekről hozott döntést. Többek között az utóbi nyolc esztendő brutális megszorítócsomagjairól, továbbá a vizítdíjról, a tandíjról, a kórházi napidíjról, az ingatlanadóról – és persze a szépszavú polgármester kivétel nélkül az MSZP hivatalos álláspontja szerint szavazazott, függetlenül attól, hogy városának polgárai a szocialistákkal szemben a hátuk közepére sem kívánták a fent felsoroltak bevezetését.
A polgármesterről mindezek után annyi legalábbis elmondható, hogy a római mitológiából a kapuk és az átjárások isteneként ismert Janushoz hasonló módon két arca van.
Egyik arca a joviálisan mosolygó, halkszavú, a nyugalom szigetének békés csendjében igényes parkvárost építgető, a kerület polgárainak békességére és jólétére törő városatya, akit – mélyérzésű ember révén – nagyon bántanak az országos politika vagdalkozásai. Mester László másik arca viszont a harcos szocialista országgyűlési képviselőjé, aki könyörtelenül halad a Gyurcsány-Bajnai féle, megszorításokkal teli úton, aki mindig az MSZP rövidtávú politikai érdekét nézi a kerület polgárainak érdeke helyett, aki jogtalanul használt kék villogóval ékesített szolgálati járművén száguldozik az általa a nyugalom szigeteként definiált kerületben, s aki érdemi munka helyett folyamatosan politikai ellenfeleinek megbélyegzésére és lejáratására törekszik.
Mester László a nyilvánosság előtt csak a békés parkvárosépítgető arcát szereti használni, a parlamenti képviselőként használt arcáról szűzies szemérmességgel hallgat, akárcsak pártállami múltjáról vagy a SZAC-hotelben közpénzből működő kuplerájjal kapcsolatos felelősségéről. A közélet eseményeit figyelemmel követő olvasó számára azonban nem lehet kétséges, hogy a polgármester, aki a kétarcúság tekintetében méltó párja az ókori kapuvédő istennek, nem igazán autentikus személy az országos politikától való távolságtartás eszményének képviseletére, ahogy arra sem, hogy a kerület kapuján kívűl tartsa az országos politikát.