A telep múltja

A lakótelep építkezései 1977-ben kezdődtek és 1985-ben fejeződtek be. Megszületéséhez az 1921-es építésű Állami lakótelep rekonstrukciója vezetett. Már a 60-as években létrejöttek a rekonstrukcióval kapcsolatos tervek, de életre csak 1977-ben kelt, amikor az új "telep" felépítése a munkásterületek gyorsabb fejlesztésért történhetett. 60 hektáros területen épült fel a Havanna, 6020 lakás épült fel, valamint több, mint 20 000 ember költözött ide.

A Havanna lakásait többnyire az Újpest, Angyalföld valamint Kőbánya felszámolt részeiből elkerült emberek vették birtokba. A lakosság nagy részét többnyire szakképzetlen, korábban nyomorban élők tették ki. A problémák hamarosan felütötték a fejüket. A rendszerváltás után bezárt üzemek - amelyek addig munkalehetőséget biztosítottak - csak súlyosbították a helyzetet. A 90-es években a munkanélküliség tovább nőtt, a város bűnözési statisztikáját vezette a Havanna lakótelep, illetve a kábítószer használata is elterjedt. A környék közveszélyes volt és a kilátások bármiféle változásra reménytelenek voltak.
Ami jelentősebb változást hozott, az a lakosság úgynevezett "tisztulása" volt. Sokan - gyakran a legveszélyesebbek - elköltöztek a telepről, illetve a helyi szociális intézmény centruma, a családsegítő szolgálat, a mentálhigiéniás program és a nevelési tanácsadó működése nem hagyta magára az itt élőket. Hozzájárult a közterületen elkövetett bűncselekmények jelentős csökkenéséhez a pár évvel ezelőtt felszerelt térfigyelő kamerarendszer. Azonban még ma is nagyon jelentős számú az eladósodás, a szegénység, a munkanélküliség, a reménytelenség. A házak mára már időszerű felújítására nem telik. A lakásárak is meglehetősen alacsonyak (130 - 160 ezer / nm ) és általában még ma sem jöhet szóba a Havanna, mint leendő otthon.

A telep jelene

A panelprogram elindulása sem hozott gyökeres változást a lakótelep életében. "A Havanna egyetlen előnye az, hogy nagyon olcsó." - vélekednek az ingatlanszakértők, mivel a város egyik legrosszabb lakótelepének még ezt tartják.
Ez már csak azért is érthetetlen, mivel ez az ország talán egyetlen, nem zajos helyen fekvő lakótelepe, amit úgy terveztek, hogy megpróbáltak egy szervesen felépülő települést alkotni központtal, közösségi terekkel, művelődési házzal, centrális intézményi ellátottsággal. A Havanna telep tehát egy komplett város a városban, akárhol megállná önállóan is a helyét.
Az épített környezet egyetlen problémája a lelakottság. Az utóbbi években a sétány központi része és sok játszótér megújult, de sajnos ez az összes pozitívum e téren. A következő (10-18 éves) korosztályra is kellett volna gondolni és felújítani a sportpályákat, akkor nem fordulna elő annyi kábítószerezés, vagy pl. a Vörösmarty iskola kertjének rendszeres tönkretétele sem. Az úgy van, hogy az ember nem köp a templom padlójára.

Kerületi intézkedések

Sajnos azt kell hogy mondjuk, ahogy elmúlt a "világgazdaság pénzbősége", az országos politikához hasonlóan nálunk is a látszatintézkedések, a tettek helyett a szavak kerültek túlsúlyba.
Hat éve tart a panelprogram. A kerületi költségvetés éves elfogadása után prominensek ki nem hagynák a büdzsé nagyszerűségét ecsetelve, hogy mennyit fogunk költeni a lakótelepeinkre. Mégis ez idáig a kerületben egyetlen panelház teljes felújítására sem került sor! Pedig a fenti problémák megoldására ez lenne az egyetlen és biztos megoldás. És ebben nincs helye a késlekedésnek, ugyanis a jövő az, hogy az ország összes ilyen panelházát előbb-utóbb fel fogják újítani. Az előbb és az utóbb között viszont van egy óriási különbség. Aki az első 20 %-ban benne van az nyer rajta a legtöbbet. A lakások értéke ugyanis bőven a befektetett összeg felett növekszik. Aki a sor végén újít fel, annak csak a költségmegtakarításban lesz haszna, de már nem fogják a piacon az ő lakását különlegességként keresni. Már nem lesz cikk a felújított panel, mert már minden panel felújított. Érthetetlen számomra, hogy a hosszú ideje szocialista országgyűlési képviselő vezette önkormányzatnak miért nem volt az elmúlt hat év elég arra, hogy olyan körülményeket lobbizzon ki a panel-programban, hogy legalább az első felújításon túl lennénk. Egy biztos, ennek nem a bentlakók anyagi helyzete volt a gátja, hiszen a jobban szituált részeken sem folyt munka.
A másik probléma az, hogy még odáig sem jutottunk el országosan, hogy a már megvalósult felújításokból egy standardot felállítson a politika, amihez a pénzt adja. A szakma már felállította a magáét: Egyszerre négy dolgot kell megtenni a házon ahhoz, hogy az optimális megtakarítást el lehessen érni. 1. Külső homlokzat szigetelése legalább 10 cm vastag szigetelőanyaggal. 2. Nyílászárók felújítása. Nem biztos, hogy a cseréjére van szükség, vannak olyan technológiák, amik a meglévő ablakokat a kellő hőszigetelési szintre tudják hozni. 3. Az épület fűtési és 4., a szellőztető rendszerének teljes cseréje, átépítése. Ha ezeket most hirtelen meg tudnánk oldani a jelenlegi 7-8 milliós lakásárakat kb. 2-2,5 milliós befektetéssel 12 milliósra tudnánk emelni. Ez testvérek között is 50 %. Na kb. ennyit emelkedne a telep presztízse is.
Szintén szemfényvesztésnek bizonyult a 42-es villamos meghosszabbításának ígérete, ami mára ködbe veszett . (Az 50-es villamos meghosszabbításának felmerült gondolatával együtt.) Azt hallottuk tavasszal a sok-sokezer forintért megrendezett külső-kerületi körúttal kapcsolatos meggyőző-Shaw-kon, hogy szinte már csak a tintának kell megszáradnia a papíron és már indul is. Hát nem indul. Erre sem lesz a belátható jövőben pénz.
Sajnos a jövőre vonatkozóan sem lehetünk bizakodóak, mivel pénz még ennyire sem lesz, az emberek elkeseredettsége valószínűleg tovább nő az ország ill. a saját gazdasági helyzetük miatt. Még az eddigieknél is nagyobb szükség lesz a bűvészmutatványokra, fenntartandó azt a látszatot, hogy a kerületben továbbra is jó irányba mennek a dolgok: "minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve".
 

Csomó Tamás, önkormányzati képviselő